A visszaforduló, vagy madárfej alakzatok oszlopformában is megtalálhatók.
Értelmezhetjük ezt úgy is,
mint egy olyan rendszert, melynek kiindulási pontjából állandóan
növekedve újabb és újabb oldalágak (rendszerek) növekedve fejlődnek
ki. Ez lehet az élet különböző szintű megjelenítése az időben.
Mindig a csúcs formarendszere a bonyolultabb, és ez arra utal, hogy
a tovább fejlődés lehetőségeit rejli. Ebből terem.
Az életfa is ilyen, ábrázolása a növekedésnek. Osztódásnak, a csúcs növekedésének, mely egy egyszerre szélesedő múltat hagy maga után az időben. Ez azután egyre többfelé ágazik el. A világot teremtő fa alakja lényegében azonos a mondákat alkotó madarakéval, hiszen a jelképrendszerük azonos és formaviláguk hasonlónak mondható.
A mitikus madarak leggyakoribb ábrázolása talán a páva és a kakas formájában valósul meg.
